OpcioGuru: Nagy Gergely (Gery)

Nem vagyok pénzügyi szakember, soha nem jártam tőzsdetanfolyamon sem. Végzettségemet tekintve informatikus mérnök vagyok, ami annyit jelent, hogy soha nem részesültem semmiféle pénzügyi oktatásban. Az OpcioGuru teljes tartalma saját tapasztalat és kemény évek munkájának eredménye. Minden, amit tudok, azt magam tanultam vagy tapasztaltam meg. A legjobb tanár maga a piac, a gyakorlás és a tapasztalás. Keményen megfizettem a tanulópénzt.

"Gery te nem vagy normális"

Tisztán emlékszem rá, hogy családom milyen kétkedéssel fogadta tőzsdei karrierem kezdeti lépéseit. Összesen 12 évig dolgoztam IT vezetőként az energia és bankszektorban. A tőzsdével egy nagyon más világ körvonala kezdett kirajzolódni, de nagyon élveztem. Új volt, ismeretlen és izgalmas. Mindig is rejtett misztikumként tekintettem a pénzügyi piacokat uraló törvényszerűségekre, így elindultam ennek felfedezésére. A kezdeti lépések elég rögösek voltak, de azt hiszem ezzel mindenki így van, aki a saját útját járja, főleg a tőzsdén. Eleinte "bohóckodtam" magyar piaccal karöltve a befektetési alapokkal, majd elég gyorsan váltottam az amerikai részvénypiacra, ami csak a kezdet volt.

Első látásra szerelem

A normál piacon elszenvedett kezdeti jelentős veszteségek és kockázatkezelési megoldások hiánya következtében tett kutatásaim eredménye az opciós piacra való rátalálás. Tisztán emlékszem, hogy egy "véletlen" folytán akadtam egy cikkre, ahol az opciós piac jellegzetességeit taglalták. Első látásra szerelem! Tudtam, hogy ez lesz az a kereskedési instrumentum, amivel megfelelően tudom a kockázatokat kezelni és a különféle piaci szituációkat lereagálni. Azonnal belevetettem magam az olvasásba, rendeltem egy halom könyvet (bővebben a könyvajánlóban) az Amazonról és elindultam a felfedezőutamra. Ennek az útnak a tanulságait és útmutatását osztom meg az OpcioGuru oldalain 2008.07.29-e óta.

Utáltam hétfő reggel korán kelni

Amíg alkalmazottként ébredtem a legborzasztóbb nap a hétfő volt. Tudtam, hogy ismét bemegyek valahova, ahol elvégzek valamit, ami nem feltétlen szolgálja a céljaim, vagy nem olyan mértékben, amennyire vágytam volna erre. Gyűlöltem a korlátokat, a sok formális meetinget, a céges protokollokat, azt a sok szabályt, amit mások rám kényszerítettek. Szabad akartam lenni! Nem vagyok túl jó ha másoknak kell fejet hajtanom. És hát lássuk be, a munkahelyen még középvezetőként is ezt csinálja az ember. Elég volt a multik világából. De nagyon féltem váltani, rettegtem attól, hogy mi lesz velem ha ezt meglépem. 

Nagyon hiányzott a szenvedély

Többnyire minden reggel elégedetlen voltam. Nem azért, mert nem volt jó életem, hanem azért, mert nem azt az életet éltem, amire vágytam. A standard társadalmi mérce szerint extrém magas fizetéssel rendelkeztem anno (7 számjegyű) mégis elégedetlenséget éreztem. Nem azért, mert kevés volt a pénz, hanem azért mert kevés volt a szenvedély. Nem azt csináltam, amire vágytam és ez napi szinten felőrölt. Sokan mondogatták nekem akkoriban, hogy nem értékelem eléggé a helyzetem és majd az élet megbüntet az elégedetlenségemért. De én nem hagytam fel a bennem lévő vággyal. Elképesztően vonzott mindig is a tőzsde, de folyamatosan kételkedtem magamban. Nyilván ebben az emberi kapcsolataim sem segítettek túl sokat.

Gery ne menj, el fogod mindened veszíteni...

A barátok, kollegák és a család is vissza akart tartani. Nem értették az elégedetlenségemet. Komplett őrültségnek tartották a lépésemet. Még most is a fülembe csengenek a következő mondatok:

• "Gery, normális vagy, hogy a válságban ott akarod hagyni a biztos banki középvezetői állásod?"
• "Gery, miből fogsz élni, mi lesz ha mindened elveszíted szépen lassan?"
• "Gery, a tőzsdéhez szükséged van pénzügyi képzettségre, könyörgöm te informatikus vagy!"
• "Gery, ne álmodozz, maradj a biztos munkahelyeden, az legalább stabil."
• "Gery, ne menj, el fogod mindened veszíteni."

Ilyen és ehhez hasonló "erőkkel" kellett megküzdenem. Nem volt könnyű, de mindig is tudtam, hogy mit akarok. Nem vagyok az a megalkuvó típus, így szembe kellett néznem az összes elvárással és megtenni azt, amitől a legjobban féltem évekig: kilépni a bizonytalanba!

A miért hajtóereje!

A kilépésem mögött nagyon komoly miértek sorakoztak. Tudtam, hogy sokkal több van bennem annál, mint ülni egy multiban és mások érdekeit szolgálni. Tudtam, hogy képes vagyok megteremteni azt, amire mindig is vágytam. Azt is tudtam már az utam legelején, hogy ezt a tudást át fogom adni azoknak, akik hasonló cipőben járnak és szeretnének kezdeni valamit az életükkel. Az élet nem arról szól, hogy modern rabszolgaságban húzz le 40 évet. Ha van egy vágyad, soha ne add fel. Tegyél meg érte mindent, amit csak tudsz. Ne hallgass másokra, a tömeg mindig téved. Akik vissza akarnak húzni, azok is félnek, rettegnek, de ők nem is tesznek ellene semmit. Ahhoz, hogy kilépj a mókuskerékből arra van szükség, hogy sokkal többet várj el magadtól, mint amennyit bárki valaha elvárhatna tőled.

"Miről álmodnál, ha tudnád, hogy nem bukhatsz el?"

Nekem ez a mondat volt az utolsó lökés. Egyik reggel éppen a szokásos dugóban ácsorogtam és a bugyuta rádiós műsorök helyett önfejlesztő anyagaim közül éppen Tony Robbinst hallgattam. Az egyik piros lámpánál állva nekem szegezte a kérdést: "Miről álmodnál, ha tudnád, hogy nem bukhatsz el?". Még most is a hideg futkos a hátamon, ha visszaidézem ezt a pillanatot. Óriási erővel hatott. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Gondold csak jobban végig ezt a kérdést. Az emberek nagy része ma már képtelen álmodni. Ha vannak is álmai, nem tesz érte lépéseket, mert nincs meg a bátorsága. Te miről mernél álmodni??? Akkoriban már nagyon fontolgattam a váltást, így ez a mondat volt az utolsó lökés nekem. Tisztában voltam vele, hogy a potenciális bukás lehetősége tartott vissza évekig. De ezen a napon eldöntöttem: megyek előre az utamon, akármi is lesz. Sokkal nagyobb veszteség évekkel később visszanézni és azon sopánkodni, mi lett volna ha... Tudtam, hogyha megteszem, max. tanulok belőle és ezáltal is fejlődök. Már csak a megfelelő pillanatra vártam...

Hol leszel 5-10 év múlva?

Az egyik legegyszerűbb módszer a rövidtávú fájdalom felvállalásához, ha szem előtt tartod mi lesz veled 5-10 év múlva ha nem változtatsz MOST. Sokat tűnődtem azon, hol leszek és hogyan fogom magam érezni, ha nem lépek ki. Iszonyatosan fájt az a kép, hogy még 10 év múlva is egy multiban ülök és alkalmazkodom a sok idióta szabályhoz és a menedzsment igényeihez. Képtelen voltam elképzelni magam egy multis világban 40-50 évesen is. Annyira nonszensz volt maga a kép, hogy tudtam, hogy bármit képes vagyok azért megtenni, hogy ez be ne következzen. Azaz vállaltam a rövidtávú fájdalmat, félelmeket, kétségeket annak érdekében, hogy elkerüljem a potenciális negatív jövőképet. Visszanézve azt mondom, hogy nagyon megérte. Az akkori félelmeknek nyoma sincs ma már. Ennek egyetlen oka van: megtettem, azt amitől nagyon tartottam! Te hol leszel 5-10 év múlva ha azt az életed éled, amit ma?

Amit nem mersz azt muszáj!

Ez az egyik alapelvem az életben. Ha valamit nem mersz megtenni, azt muszáj megtenned, mert csak akkor fogsz fejlődni. Az önbizalom és hit nem más mint a félelmeiden való átlépés. Ehhez viszont meg kell olyan dolgokat tenned, amitől most félsz, rettegsz. Azaz ki kell kerülnöd a komfortzónádból. Eleinte nekem minden nap komfortzónán kívüli nap volt. Felkeltem reggel, nem volt főnök, nem kellett sehova sem bemenni, szabad voltam. De a szabadságnak is ára van. Keretet kellett adnom az életemnek ahhoz, hogy jól tudjon működni. Létre kellett hoznom azokat a rituálékat és szokásokat, amik rajta tartottak az úton! Ha egyedül ülsz otthon, elképesztően magas önmotivációval kell rendelkezned ahhoz, hogy ne térj le az útról!

Ledaráltam két elég masszív számlát!

Aki tőzsdézik, annak ismerős érzés az első néhány számla ledarálása. A kezdeti opciós próbálkozásaimmal sikerült két elég szép számlát is a földbe döngölnöm relatív rövid idő alatt. Ennek egy oka volt: mindig csak vettem az opciókat, nem értettem mit jelent opciót kiírni és féltem is tőle de nagyon, mert mindenki óva intett tőle. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy voltak olyan évek, amikor az opciós kiírás a profitom több, mint felét biztosította.

Félelem, fájdalom, frusztráció

Kezdetben elképesztően erős volt bennem a frusztráció, amikor nálam kezdőbb és tapasztalatlanabbak emberek meséltek nekem arról, hogy milyen sok pénzt kerestek a tőzsdén. Sejtettem, hogy ennek a fele csak hencegés, nincs valóságtartalma. Ennek ellenére nagyon fájt, hogy gyakorlatilag két évig egyhuzamban buktam. Szinte nem volt egy pozitív hónapom sem. Folyamatosan csökkent a számlám. Nem tudtam mi hiányzik a sikerhez. Idegesített az összes reklám ami azt hirdeti, hogy gyorsan lehet tőzsdéből meggazdagodni. Nekem nem ment, sokáig nem ment és gyűlöltem a sok vakítást a téma körül. Sajnos ma is igaz, hogy az emberek gyors profit vágyát használják ki ezek a reklámok. Volt olyan időszak is, amikor inkább hallgattam a tőzsdei eredményeimről ismerősök előtt, mert a szokásos közhely volt a reakció részükről:

• "Gery, látod én megmondtam, hogy el fogod mindened veszíteni."
• "Gery, hagyd ezt abba és fókuszálj a munkádra!"
• "Gery, látod, látod pont erről beszéltem neked."

Mindenre volt szükségem csak erre nem. Ezért volt idő, hogy inkább hallgattam. A vesztes időszakban még ültem a munkahelyemen. Már ebédnél sem akartam megemlíteni a témát, mert nem akartam a témával kapcsolatban magyarázkodni. Voltak pontok, amikor fel akartam adni, de nem tettem, mert erősen hajtottak a miértek. Ilyenkor csak megtartottam magamnak az érzéseim, de legbelül soha nem adtam fel. Voltak pontok, amikor elbizonytalanodtam, ez teljesen normális. A legfontosabb a MIÉRT és az önmotiváció az út során. Ebben mindig is nagyon erős voltam. Folyamatosan motiváltam magam arra, hogy menjek tovább, tanuljak, fejlődjek és haladjak a kitűzött cél felé.

12 év: több ezer óra tapasztalat

Körülbelül két év elteltével fordultak jóra a dolgok. Akkor kezdtem először érezni, hogy mintha összeállt volna a kép és szépen javulni kezdett a teljesítményem. De ehhez nagyon sok gyakorlásra és tanulásra volt szükség. Nem elég az alapelvekkel tisztában lenni, mentálisan is folyamatosan fejlődnöd kell ahhoz, hogy a tőzsdén sikeressé válj. Én ezen a téren is folyamatosan képeztem magam. Nagyon sok energiát áldoztam a témára. Munkából 6 körül hazaértem és szinte este 10-ig megállás nélkül az opciókkal foglalkoztam. Olvastam, gyakoroltam és teszteltem az elképzeléseimet. Volt nagyon sok fals irány és zsákutca. Ezért is tartott ilyen sokáig és buktam el egy jelentős összeget. Két számlát saját magam daráltam le, a harmadik számlát egy "jónevű" hazai brókercégnek sikerült 90%-os veszteségben zárnia. Így megvolt közel a 3 számla elvesztése, amiből 2 saját büszkeségem:).

Nincs szükséged pénzügyi végzettségre a sikeres kereskedéshez!

Egy dolgot szeretnék előre világossá tenni: ahhoz, hogy az opciókat meg tudd tanulni, nincs szükséged semmiféle pénzügyi előképzettségre. Három dologra lesz szükséged az út során: következetesség, türelem, fegyelem. Ha ezekkel a tulajdonságokkal bírsz, akkor senki és semmi nem választhat el a cél elérésétől. Sajnos azt látom, hogy a legtöbb tőzsdei kalandor a gyors profitra hajt. A vesztesek mindig elhamarkodják a dolgokat. A jó munkához idő kell, ami kifejezetten igaz a tőzsdei kereskedésre. Eleinte sok időre lesz szükséged ahhoz, hogy később már kevés idő is elég legyen. Én napi 1-2 órát foglalkozom kereskedéssel, este 6-10 között.

Ha komolyan gondolod a kereskedést én segíthetek Neked

Neked már nem kell több évet és egy halom pénzt rááldoznod arra, hogy megtanulj opciókkal kereskedni. A legjobb üzlet a világon másnak a tudását megvásárolni. Mivel itt a tőzsdéről beszélünk, azt nem ígérhetem neked, hogy profitosan fogsz kereskedni az általam tanult módszerekkel. Az eredmény kizárólag rajtad fog múlni és a piacon. Azt ígérhetem neked, hogy egy rendszerezett, strukturált és letisztult tudásanyagot kapsz tőlem, amely segítségével elindulhatsz az éles piacon, de azt nem tudom, hogy ezzel profitálni vagy bukni fogsz. Aki profitot ígér neked a tőzsdén, attól menekülj!

Az opció is csak egy eszköz

Soha ne feledd: az opció is csak egy eszköz, nem maga a cél. Azaz tisztában kell lenned azzal, hogy miért is kezdesz el opciókkal kereskedni. Mik azok a miértek, amiket szeretnél elérni, mikorra és hogyan. Ne azért élj, hogy kereskedj, hanem azért kereskedj, hogy szabadon és korlátok nélkül élhess. Ezért is elképesztően fontos tisztázni a miérteket, amik az értékrendedből táplálkoznak.