Mi az opciós szerződés

Az opciós szerződés két fél, a vevő és az eladó közötti pénzügyi szerződés, amely a vevőt feljogosítja, de nem kötelezi arra, hogy egy alapul szolgáló eszközt, például részvényt, árut vagy valutát egy meghatározott áron (kötési ár) egy bizonyos időn belül (lejárati dátum) megvásároljon vagy eladjon.

Az opciós szerződéseknek két típusa van: vételi (call) és eladási (put) opciók. A vételi opció jogot biztosít a vevőnek arra, hogy a mögöttes eszközt a kötési áron megvásárolja, míg az eladási opció jogot biztosít a vevőnek arra, hogy a mögöttes eszközt a kötési áron eladja.

Az opciós szerződés vevője prémiumot fizet az eladónak az opció gyakorlásának jogáért. A prémiumot számos tényező befolyásolja, többek között a mögöttes eszköz árfolyama, a kötési ár, az opció lejáratáig hátralévő idő és a mögöttes eszköz volatilitása.

Az opciós szerződéseket széles körben használják egy eszköz ármozgására való spekulációra vagy más befektetések esetleges veszteségeinek fedezésére. Egyfajta biztosításként is használhatók egy meglévő eszköz értékének védelmére.

Fontos megjegyezni, hogy az opciós szerződések értéktelenül is lejárhatnak, ha a mögöttes eszköz ára a lejárat napjáig nem éri el a kötési árat, és a vevő csak az opció megvásárlásáért fizetett prémiumot veszíti el. Az opcióknak is megvan a maguk kockázata, például az, hogy a mögöttes eszköz nem a várt módon teljesít, és az, hogy az opció értéktelenül jár le.