Trading-ben megjelenő "elégedetlenség"

A tradingben annyi érzelem van jelen napi szinten, ami kevés más szakmában jelenik meg ennyire intenzíven. Nézzük az elégedetlenség érzését.

A minap egy kedves barátommal (aki szintén tapasztalt trader) beszélgettünk a tradingben megjelenő elégedetlenség érzéséről. Azt véltük felfedezni, hogy még ennyi évvel a hátunk mögött is fellelhető ez az érzés. Szegény kezdőkről nem is beszélve, bennük szinte csak az van.

Nézzük milyen helyzetekről beszéltünk.

Iránykereskedés

Tegyük fel beszálltál valamelyik részvénybe longra és nézzük a felmerülő eseteket:

Eltaláltad az irányt, örülsz magadnak
Telnek múlnak a napok és azon gondolkozol, hogy hol fogsz zárni, sőt közben reménykedsz, hogy ne forduljon meg, mert még a stop-ot sem tudtad nullába húzni.

• Tegyük fel emelkedik tovább és egyre kapzsibbá válsz. Nincs konkrét take profit, hanem ülsz és vársz. Az árfolyam fordul, olvad el a profitod, nem zártál. Most már csak azért sem zársz, mert hátha visszamegy. Nem ment. Nullában kizártad. Elégedetlen vagy.
• Ha hagyod emelkedni majd egy adott szinten zársz, akkor előfordulhat, hogy túl korán zártál, így a "nagy" nyerőről lemaradtál. Ismét elégedetlen vagy, hogy miért zártál túl korán.
• Ha a pici emelkedés után megfordul az ár, de te nem zártál és hagyod veszteségbe fordulni akkor is elégedetlen leszel.
• Ha időközben annyira kapzsivá váltál, hogy még ráépítettél és így fordul, akkor az még jobban fáj.

Nem találtad el az irányt
Itt alapból elégedetlen vagy, hiszen már megint "pont akkor fordult", amikor te beszálltál.

• Olyan mintha figyelnének téged és csak neked akarnának ártani. Nézik, mikor szállsz be és akkor fordítanak:).
• Elképzelhető, hogy nem fogadod ezt el és még vásárolsz alacsonyabb szinteken. Azzal nyugtatod magad, hogy nem gond, picit leátlagolok és kiülöm. Aztán egyre lejjebb és lejjebb megy. A kezdeti kockázatod sokszorosa van a poziban és már csak reménykedsz, de 50% mínuszban vagy. Most azért vagy elégedetlen, hogy miért átlagoltál és miért nem zártad ki nullában. Később, ha mázlid van és visszajön a pozi nullába, azonnal zárod. Majd végignézed, ahogy elszáll +20%-ot, amivel rommá kereshetted volna magad. Ismét elégedetlen vagy...
• Kivesz a stop, elszenveded a veszteséget, de "nem hagyod magad" és visszaszállsz dupla akkora pozival. Ezt hívom bosszú-tradingnek. Mindannyira tudjuk általában ennek mi a végeredménye. Még nagyobb bukás, még erősebb elégedetlenség.

Iránymentes kereskedés

Nyilván itt is megjelenik az elégedetlenség érzése, de egészen másképp. Mivel itt nem kell irányt találgatni, így az átalakítások esetén jön elő az érzés. Túl korán nyúltál bele, nem kellett volna átalakítani, vagy akár túl későn, mert át kellett volna, stb. Akkor teljes az elégedettség, ha pont jókor alakítottál át, vagy éppen bele sem kellett nyúlni a stratégiába (esetek 80%-a ilyen).

Hogy lehet ezt kezelni?

Tudatossággal. Tudom, ez elég közhelyesen hangzik, de jobbat én sem tudok. Még nálam is néha megjelenik az elégedetlenség érzés, de olyankor tudatosítom magamban és nem hagyom, hogy "berántson".

Legyünk őszinték: a trader szinte soha nem elégedett. Vagy lemaradt a nagy nyerőről, vagy túl későn zárt, vagy bukott, vagy ellene ment, stb. A tökéletes elégedettség nem elérhető ebben a szakmában, mert ahhoz a tökéletes piaci időzítést kellene elsajátítani, ami esélytelen.

Hogyan fogadd ezt el?

Tudnod kell, hogy ez a trading része. Ha nem látsz a jövőbe, akkor mindig jelen lesz valamilyen formán az elégedetlenség.

Az elégedetlenség érzésének kezelésére az egyik legjobb módszer a saját szabályrendszered megalkotása. Pl. eldönteni előre, hogy egy adott iránymentes pozi max profitjának 50%-nál zárok. Vagy egy iránypozi esetén a take profit +10%, stb. Mindegy mi az, csak legyen előre definiált és nagyjából tudd magad hozzá tartani. Emellett nyilván meg fog jelenni az  elégedetlenség érzés, ha kiraktad a pozit +10%-ban és másnap ugrott +30%-ot.

Szabályrendszer ide vagy oda, emberek vagyunk. A nagy nyerőről lemaradni kellemetlen érzés. De ugyanolyan kellemetlen a nagy nyerőt hagyni elolvadni. Mindkettőben volt már nem egyszer részem, így tudom. Talán a profit visszaadása még rosszabb, mint a kimaradok érzés, mert ott egyszer már az "enyém" volt:)

A maximalizmus kordában tartása segíthet

Magamból indulok ki. Meglehetősen maximalista vagyok, így mindenből a legjobbat akarom "kihozni". Sokáig tartott, míg el tudtam fogadni, hogy a tradingben ez nem lehetséges. Meg kell elégednem, egy "elég jó" állapottal is, mert a tökéleteshez tudnom kellene minden piaci fordulót, amit sosem fogok. Így el kell tudni fogadni a bizonytalant és megélni azt. Ez nem könnyű. Ez egy hosszú folyamat része.

Nem a te hibád...

A másik, ami segít ebben az, hogy tudatosítod magadban, hogy nem a te hibád. Nem tudtad mikor fordul a piac, honnan is tudhattad volna. Ezért nem tudtad elhozni a maximumot, nem rajtad múlt. Nyilván ettől még lehetsz elégedetlen, de nincs "értelme". Persze az érzések megjelenését kognitív módon befolyásolni nem kis kihívás...

Az viszont a te hibád, ha képtelen vagy okosan pozíciót méretezni, ha túlvállalod magad margin-ban vagy annyira kapzsi vagy, hogy bemész all-in a piacra majd csodálkozol, ha tönkremész.

Sokunkat úgy neveltek (főleg a magyar oktatási rendszer), hogy sosem lehetsz elég jó. Ezt az érzést kegyetlenül tudja erősíteni a trading, ha nem dolgozol magadon. Aki évek óta kereskedik az nagyon jól tudja, hogy a siker dandár része ezen múlik. A nem vagyok elég jó és tökéletes érzésének elengedése vagy legalábbis kordában tartása sokat segít nem csak az önfejlődésben, hanem a trading eredményekben is.