Mentális vagy mechanikus stop?
Ez az egyik legnehezebb kérdés azok számára, akik standard alaptermékekkel kereskednek, mint pl. deviza, részvény, futures, ETF, stb. Akik már túl vannak a kezdeti "gyorsan gazdag leszek", "majd én megmutatom" tőzsdei hozzáálláson azok mind tudják, hogy a stop fontosságát nem lehet kellőképpen hangsúlyozni. Stop nélkül marad a remény-trading.
Eltekintve attól, hogy market vagy limit a stop megbízás, kétféle használati módszert szoktak alkalmazni: mechanikus vagy mentális stop.
A stop megbízás fajtái
Mechanikus stop esetén illik előre betenni egy adott szintre a stop megbízást (limit v. market).
Mentális stop esetén az illető meghatároz magának egy árszintet ahová ha lemegy az ár, akkor egy utolsó szemrevételezést és döntést követően kizárja a pozíciót.
Az utóbbi a nehezebbik verzió, hiszen kell hozzá fegyelem, hogy a trader valóban ki tudja zárni az adott pozit és ne menjen át remény-tradingbe. Sajnos már olyat is hallottam, hogy a mechanikus stop került lejjebb és lejjebb módosításra (long poziban) mert bekapcsolt a "hátha megúszom" tőzsdepszichó. Ez az egyik legveszélyesebb jelenség, mert egyre csak növeli a trader a veszteség mértékét annak reményében, hogy hátha "szerencséje lesz".
Mindkét stop megbízás esetén a nagy kérdés: "hova helyezzem a stop szintet, hogy ne legyek stop hunting jelenség áldozata?". Ezt a legnehezebb eldönteni, ugyanis ha közel van a stop akkor szinte garantált, hogy kiveszik, ha meg túl messze akkor a bukta lehetősége nagy és ehhez mérten kell a pozíció méretét megválasztani.
Ismerős kockázatkezelési problémák a kereskedés során?
Nekem is azok voltak, mindaddig, amíg el nem kezdtem opciókkal foglalkozni. 5 éves opciós kereskedési tapasztalattal a hátam mögött azt mondom, hogy az opciós piac megtanulása volt a tőzsdei karrierem legjobb döntése. Eltekintve a számos előnyétől többek között azért, mert:
...soha nem használok stop megbízást, mert nincs rá szükségem!
Az általam kereskedett opciós stratégiák (single, vertical, butterfly, condor) során ugyanis nincs szükség stop megbízásra. Előre meghatározom mekkora összeget szeretnék kockáztatni lejáratig és közben én döntöm el, hogyan alakítom át, vagy zárom le a pozíciót. Ha időközben azt látom, hogy az eredeti elképzelésem sérült, akkor zárom a pozit, de ez kizárólag az én döntésem és nem a stop megbízás vesz ki, aztán megy a helyes irányba:)
A dolog szépsége, hogy mindvégig korlátozott kockázattal dolgozom, így nem kell félni, nem kell reménykedni, hogy "hátha megúszom".
Tehát előre ismerem a kockázat mértékét és nem a "stop hunting" jelenség dönti el, hogy életben marad-e a pozíció vagy sem, hanem én magam miután napi szinten értékelem a pozícióm alakulását és további sorsát.
A trading során egyetlen dolog felett gyakorlunk kontrollt: a kockázat kezelése. Az opciós stratégiákon kívül nincs még egy olyan kereskedési instrumentum, ahol ennyire jól menedzselhető lenne a kockázatok kezelése és az egyéni döntés szabadsága.
