Mit csinálnék másképp, ha újrakezdhetném?

Az idő pénz, az elvesztegetett idő pedig számtalan elszalasztott lehetőség. Ha ma újrakezdhetném, sok dolgot másképp csinálnék.

Most 45 éves vagyok. Sokszor merült fel bennem a kérdés, hogy mit csinálnék másképp ha most lennék ismét 18-20 éves. Az alábbiakban szeretnék néhány gondolatot megosztani, amelyek segíthetnek azoknak akik még az út elején járnak. Még véletlenül sem szeretném, hogyha utólagos okoskodásnak tűnne az írás. Nem annak fényében írom, hogy mit csinálnék másképp, hogy tudom melyik eszközosztály mekkorát értékelődött fel. Inkább a gondolkodásmódot szeretném megragadni és az elkövetett hibákat vázolni.

Mit csinálnék másképp, ha ma lennék 18 éves?

Én 1996-ban voltam 18 éves. Akkoriban az Internet még olyan kezdetleges volt (betárcsázós), hogy azt szinte nem is nevezném Internetnek. Altavizslán próbáltunk keresgélni és IRC-ztünk. Az Internet a "geek"-ek területe volt. Nyilvánvalóan még nem voltak se videók, se podcast-ok, se online kurzusok. Erre még kellett várni jó 10-15 évet.

Informatikusnak tanultam, de mindig nagyon érdekelt a pénz világa. Mivel a családomban senki sem értett a pénzhez, így nem volt kitől tanulnom. Senki se bátorított arra, hogy a pénzről és vagyonteremtésről bizony tanulni és gondolkodni kell. Ebből a tapasztalatból kiindulva én már a 9 éves fiamat igyekszem bevezetni ebbe a témakörbe. Természetesen még nem Butterfly spread-eket elemzünk közösen:).

Íme a legfőbb hibák, amiket elkövettem a 20-as éveim elején

Önképzés halogatása

Nem kifogás, de 2000 előtt ez még nagyobb kihívás volt mint ma. A mai 20 évesek előtt olyan lehetőségek hevernek, amivel nem élni a legnagyobb kockázat. Nem kellene egész nap Tiktok-ozni, hanem tanulni és megragadni a lehetőségeket.

Ha ma lennék 18 éves ezzel a végtelen tudáshalmazzal ami totálisan ingyen elérhető az Interneten, akkor a szakmámtól függetlenül tanulnék a pénzről. Nem rögtön a tradingről tanulnék, hanem a pénzzel kapcsolatos gondolkodásmódról, az eszközökről, lehetőségekről. 1-2 hónap olvasgatás után nem ugranék bele rögtön valamibe, hanem adnék magamnak bőven időt arra, hogy olvassak, képezzem magam.

Kockázatvállalástól való félelem

Mivel a családomban senki sem értett a pénzhez, így senki nem bátorított a befektetésekre. Emiatt túlságosan óvatos voltam. Pedig pont a 20-as éveinkben vállalhatunk nagyobb kockázatokat, mert akkor még van időnk kijavítani a hibákat. Általában ahogy öregszik az ember úgy válik egyre óvatosabbá, hiszen 50 évesen egy számlanullázás már végzetes is lehet. Sokkal nagyobb kockázatokat kellett volna vállalnom 20 évesen, de a tudás hiányában nem tettem.

Készpénzben ülni

Mivel féltem befektetni, ezért kuporgattam a pénzt és nem csináltam vele semmit. Óriási hiba volt. De akkor még nem tudtam, hogy portfólióban kell gondolkodni, diverzifikálni kell. A jövőt senki se látja, de ha a portfólió okosan van összerakva, nagy baj nem lehet. De ehhez mi kell? Önképzés, tanulás!

Célok és időtávok harmonizálása

Az életben elérni kívánt céloknak és a befektetési időtávoknak szinkronban kell lenniük. Ha pl. 1 éven belül akar valaki lakást venni, annak nem való a részvénypiac, azt ki kell ülni likvid eszközben (manapság ez az Állampapír). Fiatalon, ezt még nem láttam át. Amikor piciben elkezdtem befektetgetni, ezt nagyon nem vettem figyelembe és ebből kifolyólag veszteségek értek.

Reáleszközök gyűjtése

Ma már sokan tisztában vannak azzal, hogy mit jelentenek a reáleszközök: olyan eszközök, amelyek képesek cashflow-t termelni, mint például a részvények, ingatlanok, vállalkozások. 2000-ben ez még itthon nem volt egy túl elterjedt megközelítés. Utólag azt mondom, hogy sokkal előbb el kellett volna kezdenem ebben az irányba (is) gondolkodni. De hát ugye kezdetben féltem a pénzt kiadni, így minden ami befektetés volt, azt kerültem, hiszen csak a kockázatot láttam benne.

Egyébként alapmű a témában a Robert Kiyosaki féle, Gazdag papa, szegény papa című könyv.

Az idő pénz!

Tudom, hogy közhely, de igaz: pénzből bármennyit lehet teremteni, időt nem tudsz vásárolni. Az elfecsérelt évek, lehetőségek már nem jönnek vissza. Ma ebben sokkal tudatosabb lennék.

Kezdeti munkahelyeimen több időt töltöttem el, mint kellett volna. Túl sokáig vártam a felmondással onnantól, hogy megjelent bennem az elégedetlenség érzése. Előbb kellett volna lépnem.

Az idő nagyon értékes kincs. Ahogy telik az idő(m) úgy leszek egyre szelektívebb. A fiatalok hajlamosak az időt elfecsérelni, úgy gondolni rá, mintha az életük örökké tartana, de sajnos nem tart. Az idő telik...