Aktív cselekvés vs. tétlenség

Miért érezzük azt folyamatosan a befektetések során, hogy a cselekvéssel előrébb jutunk, mint a tétlenséggel?

A befektetők nap mint nap szembe találják magukat vásárlási és eladási döntésekkel. Eladjam-e A részvényt és megvegyem-e helyette B részvényt vagy várjak? Az aktivitás és a várás következményeként előálló érzelmek nagyon különböznek. Nézzünk rá egy szemléletes példát.

• Gábor részvényese A vállalatnak. Az elmúlt évben felmerült benne, hogy eladná a papírt és váltana B vállalat részvényeire, de végül nem tett semmit. Most visszanézve azt tapasztalja, hogy jobb lett volna váltani, mert akkor 1000 dollárral gazdagabb lenne.
• Péter B vállalatnak volt a részvényese, de eladta és váltott A vállalatra. Most visszanézve azt látja, hogyha kitartott volna B vállalat részvényei mellett, akkor 1000 dollárral gazdagabb lenne.

Szerinted ki érzi rosszabbul magát? A válasz teljesen egyértelmű: Péter érzi sokkal rosszabbul magát, holott a két befektető helyzete objektíve azonos. Jelenleg mindketten A vállalat részvényesei és mindketten ugyanannyival jártak volna jobban, ha az adott pillanatban B vállalat részvényeit tartják. Az egyetlen szembetűnő különbség közöttük az, hogy Péter aktív cselekvéssel, Gábor viszont a cselekvés elmulasztásával jutott ugyanabba a helyzetbe.

Ez a példa nagyon jól szemlélteti azt, hogy egy adott kimenet erősebb érzelmi reakciót vált ki, hogyha aktív cselekvéssel jutottunk oda, mintha annak elmulasztásával.

Mi történik nyereséges esetben?

A pozitív oldalon is igaz ugyanez: az emberek számára nagyobb öröm, ha játszanak és úgy nyernek, mint akkor, ha nem játszanak, de kapnak ugyanannyi pénzt. Ezért is érzi sok befektető és kereskedő azt, hogy tennie kell valamit, mert ha az aktív cselekvés eredménye a profit az sokkal erősebb érzelmeket (öröm) vált ki, mintha csak passzívan végignézte volna az egészet, de a vége ugyanaz.

Sokszorosan kimutatták már, hogy a hosszú távú tőzsdei befektetések terén a tétlenség sokkal kedvezőbb, mint az aktivitás. Ennek ellenére a kereskedők és befektetők nagy része nem képes ezt véghezvinni. Ennek az egyik fő oka az, hogy úgy érezzük, akkor vagyunk hasznosak, ha aktívan csinálunk valamit. Erre neveltek az iskolában: a tevékenység hasznos, a semmittevés káros és mellőzendő.

Van egy másik ok is, ami miatt a fenti aszimmetria megjelenik. Ez pedig az alapértelmezett opciók és az alapértelmezéstől eltérő cselekedetek közötti különbség. Ha a birtokunkban van egy részvény, akkor az alapértelmezett opció, hogy nem adjuk el. Ha eladjuk és kiderül, hogy rosszul váltottunk másik papírra az sokkal fájóbb, mintha nem lett volna részvény és úgy maradunk le valamiről.

Iránymentes kereskedés az egyik legjobb példa

A fenti elvet működés közben a legjobban az iránymentes kereskedésnél lehet megtapasztalni. Sok kezdő nem bír magával és folyamatosan alakítja a pozíciót, piszkálgatja a lábakat, mert akkor érzi magát hasznosnak. Holott a vége szinte minden esetben kedvezőtlenebb, mintha nem csinált volna semmit, csak hagyta volna az időt dolgozni és a prémiumot magától termelődni.

Egy idő után mindenki eljut oda, hogy erre rájön és tényleg képes ráülni a kezére. De ehhez általában meg kell azt tapasztalnia, hogy az iránymentes stratégiáknál az aktivitás kontraprodukív.