A Veszteségek Érzelmi Keretezése

Aki kereskedik, előbb vagy utóbb szembe találja magát a veszteség érzésével. Nem mindegy azonban, hogyan keretezzük ezt.

Nézzünk rá egy egyszerű hétköznapi példát. Ha a foci VB eredményét közli valaki, amiben Olaszország és Franciaország játszott egymással, egészen más érzéseket vált ki az alábbi két mondat, holott igazságtartalmukat tekintve azonosak:

• Olaszország nyert.
• Franciaország vereséget szenvedett.

Ha tényleg az olaszok nyertek, akkor mindkét állítás a valóság egy reprezentációja és egyik a másikkal felcserélhetően ugyanazt az igazságot tálalja. Ennek ellenére markánsan különböző képzettársításokat vált ki. Amikor az első állítással találkozunk, akkor az olaszokra gondolunk, akik örömtáncot járnak és úsznak a boldogságban. Ha a másodikra, akkor elkezdjük sajnálni a franciákat. Érdekes módon az első hallatán nem kezdjük el sajnálni a franciákat azonnal.

Az a tény, hogy logikailag egyenértékű állítások különböző reakciókat váltanak ki, lehetetlenné teszi, hogy objektíven racionálisak maradjunk a döntéseink során.

Érzelmi keretezés

Nézzük az alábbi közismert tesztet, amelyet nagyon sok ember részvételével végeztek el.

• Belemennénk-e abba a szerencsejátékba, amelyben 10%-os eséllyel nyerhetünk 95 dollárt és 90%-os eséllyel veszíthetünk 5 dollárt?
• Fizetnénk-e 5 dollárt egy olyan szerencsejátékban való részvétel lehetőségéért, amelyikben 10% eséllyel nyerünk 100 dollárt és 90%-os eséllyel nem nyerünk semmit?

A két probléma teljesen azonos, azonban a keretezése totálisan más. Mindkettőben arról kell dönteni, hogy elfogadjuk-e azt a bizonytalan kilátást, amelynek eredményeként vagy gazdagabbak leszünk 95 dollárral vagy szegényebbek 5 dollárral. Kahneman és Tversky úgy találta, hogy a második kérdésre sokkal többen mondanak igent, mint az elsőre.

"Azaz egy kedvezőtlen kimenet sokkal inkább elfogadható akkor, ha egy nyeretlen sorsjegy áraként tekintünk rá, mint ha egyszerűen egy elvesztett fogadásként kell elkönyvelnünk."

Nincs min meglepődni, a veszteségek sokkal erősebb negatív érzéseket váltanak ki, mint a költségek. A költség soha nem azonos a veszteséggel.

Szűk vagy tág keretezés

A kereteket az is befolyásolja, hogy milyen dimenzióban tekintünk rá. Egészen más lesz a hozzáállásod a kereskedéshez, ha életedben 10 kötésed lehet, mint ha 10.000. A 10 kötés esetén az egyedi veszteségek által érzett negatív érzések sokkal erősebbek, mint a 10.000 esetén és a veszteségkerülés is intenzívebbé válik. Tehát a veszteségkerülés és a szűk keretezés kombinációja egy nagyon költséges pálya. Ha képes vagy a kereskedésre tág keretben gondolni, akkor nem fogsz azonosulni az egyedi kötések eredményével, így a veszteségkerülés is alacsonyabb lesz.

A daytrading hosszútávon érzelmileg kicsinál

Szorosan követni a napi ingadozásokat kudarcra ítélt vállalkozás, mert a gyakori kis veszteségek keltette fájdalom nagyobb, mint az éppoly gyakori kis nyereségek okozta öröm. Nem is ismerek olyat, aki 15-20 éve aktív és eredményes daytrader (kivéve Birger :D). Egyszerűen érzelmileg felemészt a dolog.

Vesztettél vagy tanultál?

Mivel a költségek egészen más érzelmi megítélés alá esnek, mint a veszteségek, érdemes a bukó pozíciókra, mint költségekre gondolni. Ha veszítettel, az tulajdonképpen annak a költsége, hogy még jobbá váltál és tapasztalatot szereztél. A tapasztalatszerzést vásároltad meg, oktatásba fektettél. Nem veszítettél, tapasztaltál.

Figyelj a saját keretezésedre, mert alapvetően határozza meg az érzelmeidet és tudjuk, hogy az érzelmek tettekre ösztönöznek és a kör be is zárult...